A cimbalom az egyik legősibb hangszer, különböző fajtái a világ minden táján megtalálhatóak. A mai formáját Magyarországon fejlesztették ki a XIX század közepétől. A Schunda V. József által létrehozott cimbalmot lábra állították, és hangfogó rendszerrel látták el, így koncert hangszerré vált. A cimbalom nagyon népszerű lett, Budapesten a Zeneakadémián tanszék nyílt, szerepet kapott nemzeti operáinkban. (Erkel Ferenc: Bánk bán, Kodály Zoltán: Háry János) A Schunda gyár több mint 15000 darab cimbalmot állított elő.
A hangszert a Bohák dinasztia fejlesztette tovább, hangerejét, hangterjedelmét tovább növelték. A ma használatos cimbalmok az Ő újításaik alapján készülnek. 1970-ben ifj. Bohák Lajos nyugdíjba vonulása után Jancsó István vitte tovább a hagyományt, aki szintén nagyon komoly szinten fejlesztette a hangszert. Tanulók képzésével is foglalkozott. így kerültem én is a szakmába 1991-ben...
1993-ban végeztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Hangszerészképző Iskolájában, utána a Kozmosz Ipari Szövetkezet hangszerkészítő javító műhelyében dolgoztam. A cimbalomkészítés mellett megtanultam a zongorakészítő szakmát is, részt vettem zongorák nagy generál javításában, zongorák, cimbalmok helyszíni hangolásában.
2006-ban Jancsó István nyugdíjba vonulása után átvettem a cimbalomműhely vezetését, majd 2007-ben mestervizsgát tettem.
Ahogy elődeim, a világ számos országába készítettem cimbalmot, zeneiskolákba, nagyobb zenei intézményekbe. Igyekszem megfelelni annak az elvárásnak, amit Mesterem mondott, amikor megkaptam a mesterlevelemet: „Őrizd meg a magyar cimbalom jó hírnevét„